Persze, hogy lecsaptam rá, egy nagy leárazáson, hiszen az volt ráírva, hogy csokoládé!
Egyébként semmi különös nincs ebben a könyvben: ahogy az a többi, csokoládéról szóló könyvben lenni szokott, ez is elmeséli röviden a csoki történetét, a gyártási folyamatot, aztán jönnek a receptek.
Ami klassz a könyvben a megszokott sztorik ellenére, hogy van egy rész, ami azzal foglalkozik, hogyan kell csokit kóstolni. Például azt javasolja, hogy ha többféle csokit kóstolunk, két fajta között együnk egy kis zöldalmát. Sőt, javaslatokat tesz arra is, hogy mivel együk a csokit, hogy új ízkombinációkat alkossunk, vagy jobban kiérezzük az ízét – ezek a klasszikusok, persze, mint az égetett szeszek, a bor, sör, teák, kávé, kenyér.
A receptek mellett kis történeteket, szösszeneteket lehet olvasni mindenféléről:a csokifogyasztástól kezdve apró történetekig. Ez is klassz.
De a legcsúcsabb a könyvben az, hogy nemcsak édes, hanem sós receptek is vannak benne – hátránya, hogy elsősorban olyasmiket használ a csokihoz, mint a galamb, a vaddisznó, a szarvas vagy az ökörfarok.
Mario Busso – Carlo Vischi: Csokoládé édes & sós
Alexandra, 2004.