Előszöris: a képen látható csokikockák sokat láttak, többször megolvadtak, rázkódtak, voltak a zsebemben, szinte valamennyi táskámban, a hűtőben, a szerkiben, a polcon, az asztalon, kaptak hideget-meleget. Azt hiszem, magam miatt sem ártana a csokik eltarthatóságáról és az ideális körülményekről írni egy posztot – de majd utánaolvasok/kérdezek és megosztom.
De kérek mindenkit, hogy tekintsen el a képtől, és koncentráljon arra, amit írok. Az eltett és őrzött csokikockák egyike ugyanis Dolfin csoki, zöld teával és marokkói jázminnal.
A dolfin cég belga, s hasonlóan a NewTree-hez, filozófiájuk az, hogy jó minőségű csokijukat mindenféle jósággal ízesítik. S ahogy a NewTree elsősorban a csoki élettani hatásai szerint teszi ezt, a Dolfin csokoládékészítői utazgatnak, és egy-egy világrészt, országot, kultúrát azzal próbálnak bemutatni, hogy az annak megfelelő fűszereket és növényeket keverik a csokimasszájukhoz. Ez elsőre nem tűnik túl bonyolultnak, sőt, elég klassz dolog lehet egy-egy messzi országból ízkombinációkkal hazatérve csokival szimbolizálni azt a lelkiállapotot, ami ott töltötte el az embert az út során. A legújabb csokijukban például garam masala van, állítólag jó csípősen, s persze Indiából.
A jázmin szerintem ennél jóval nagyobb kihívás. Itt ez a (ha marokkói, akkor fehér) pöttöm kis virág, az illata rendkívül intenzív: legalábbis a magam részéről mindig az orrom után mentem mikor anno a granadai utcácskákban tévelyegtünk, ha a szállásunk (előtt álló jázminbokor)hoz akartam találni. Nagyon finom, nagyon nőies – és igaz,hogy a parfümkészítők egyik fő alapanyaga, mégis nehezen találni az illatszereken túl olyan terméket – legyen az iható vagy ehető – ami tényleg, igazán, maradandóan jázminos.
Mivel markáns jázminízt nem, de a csapdába ejteni vágyott illatot ismerjük, tényleg nehéz ügy ez: még a jázminos teák is olyanok, hogy van egy alaptea, amihez mondjuk jázminkivonatot, -aromát, vagy egyszerűen a szárított virágocskákat kevernek. Ez a „vivőanyag” ebben a csokiban a zöldtea. Van egy sencha-teás dolfin-csoki is, ami sokkal, de sokkal teásabb ennél, de azért ez is elég teás: konkrétan olyan, mintha teafű darabkák rejlenének a tejcsokiban. És akkor, miközben a csoki majszoljuk és sercegnek a fogunk alatt pici teafűszálak, egyszer csak érezni lehet a jázmint, ami valahogy egyszerre íz és egyszerre illat. Valami zseniális. És most tévedsz, ha azt hiszed, hogy a május óta sanyargatott kis csokikockákon már nem érezni. Nem is tudom hogy találhatták el ennyire jól az arányokat, de sikerült: nem olyan, mintha jázminos parfümöt fújtunk volna a szánkba, olyan sem, mintha virágocskákat ennénk, és mégis igazán, teljesen jázminos.
Maga a növény egyébként Kínában a női szelídség jelképe, a hinduk egy netes forrás szerint „erdei holdvilágnak” nevezik. Gyógyhatása alapján is nőies: mindenféle menstruációs panasz ellen javallt, ugyanakkor serkenti a vágyat, és nagyon jó a depresszió ellen.
Ami számomra elképesztő benne az az ellentét, ami az aprócska, törékeny virág és a mindentbelengő, hatalmas illata között van, ráadásul még nehéz „csapdába ejteni” is. Indira Gandhi juthat egy ilyen illatról az ember eszébe, vagy Teréz anya, vagy mindazok a nők a történelemben, akik helyzetükhöz képest erősek és meghatározóak voltak. Akár egy befolyásos marokkói hercegnő. És mindemellett, ha már jázmin, hát akkor: az élet szép. Főleg, ha hiszünk is ebben.
Dolfin csoki zöldteával és marokkói jázminnal
Nóra egy makói boltból hozta nemtom, mennyiért, de találtam a neten: 340 Ft 30 gramm itt