csox

Csokoládé - eszem és mesélek!

A csokoládé lelke: a tökély (és a gagyi)

2009. szeptember 13. 14:45 - he

Ha valami igazán érdekel, utat talál hozzád az arról szóló információ. Így kerültem tegnap Budapestre, a Millenáris Fogadóba, ahol a Cote D'Or szervezésében a Csokoládé lelke című kiállítást néztük meg Viktorral.

A sor riasztóan hosszú volt, mégis azt hiszem, hogy a mögöttünk sorban álló két közgazdász pesti liba hangos beszélgetése tette hosszúvá és már-már elviselhetetlenné, ez a két cafka ugyanis minden, de minden sztereotípiát igazolt, amit csak az ember egy elkényeztetett közgázos diákról el tud képzelni rémálmaiban. (Kata, akit ugyan New York-ban orosznak néztek, de szerintünk inkább egy dawn-kóros békára hasonlított, innen üzenem: a lamentarse tényleg azt jelenti spanyolul, hogy sajnálni, de én inkább a jóval gyakrabban használt sentir-t ragozva sajnállak le)

A sor végén a pénztárnál kiderült, diákkedvezmény csak 18 év alatt létezik – de így is megérte 1000 Ft arra, ami ránk várt. Kaptunk szép piros karszalagot, és beléptünk.

Az első teremben egy aranyozott kakaóbab (az „ősbab”)hirdette üveg alá zárva, micsoda értéket képviselt ez a termés annak idején. Gondoltam, ez csak valami bevezető terem, mégsem lehet az első, amire azt írták a programfüzetben, hogy "utazás az időben".

Aztán átsétáltunk abba a terembe, ahol „a látogató egy vad dzsungelben találja magát” - a dzsungelt itt kb annyi növény volt hivatva érzékeltetni, mintha Buba és az én növényeimet egy falhoz állítanánk. Bár nem vagyok biztos abban, hogy lepipálnának minket. A levelek közé rejtett hangszóróból madárrikácsolás szólt, de a legjobban az egyik fához csavarozott műanyag kakaóbabok lomboztak le. Tudom, hogy újszülöttnek minden vicc új, de itt sem lettem több információval gazdagabb.

Aztán láthattunk kakaóbabot, meg is lehet fogni és szagolni, aztán pedig „egy kikötőben találtuk magunkat”, ahol nagyon helyes fiúk mérték le az arra vállalkozókat egy mérlegen, megállapítva, hogy mennyit érnének kakaóbabban. Itt jegyezném meg, hogy a kiállítás szinte összes hostesse fiú volt, akiket biztosan egy esztétikai érzékkel jócskán megáldott ember castingolt. Igaz, hogy mikor a babokról kérdeztem, nem igazán tudtak válaszolni – de kedvesek voltak mind.

A csokoládégyártás folyamatát bemutató rész kezdett izgalomba hozni minket: egy hosszú asztalnál látható volt, ahogyan a kakaóbabokat pörkölik, lehéjazzák, összetörik, sőt, meg is lehetett kóstolni a nem édes, de nagyon markáns kakaóbab-őrleményt.

És akkor...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a következő hosszú asztalnál (a programfüzettől eltérően) egy fiatal hölgy állt, aki a csokoládé készítését mutatta be egy márványasztalon. Elmondta és bemutatta, milyen fűszerekkel szokták általában ízesíteni, hogyan kell felmelegíteni, hogyan kell temperálni, azaz lehűteni a megfelelő hőmérsékletre, majd formába töltötte, és a formákban lehűlt kész, fényes, kagylószerű szerkezetű csokikockákat is kiöntötte a formákból a pultra. Elképedve figyeltük, és gyorsan ki is derítettük, hogy S. Nemzetes Krisztának hívják, és 10 éve foglalkozik csokoládékészítéssel. Mondjuk, ez látszott is minden mozdulatán!

A következő terem a Cote D'Or történelméről és plakátjairól szólt, majd minden látogató kapott egy pici Cote D'Or csokit, amit „az érzékek labirintusában” fogyaszthatott el. Utóbbi egy több kanyarból álló „labirintus” volt, aminek minden kanyarja előtt felirat volt látható, összefoglalva a csokoládé megízlelésének stádiumait. Szerintem erre minden csokoládéimádó magától is rájön, de talán nem árt összefoglalni:

Először a szemét kényeztesse!

A legjobb kakaóbabokból készült finomságok sötét fahéjszínűek, fényesek és vöröses árnyalatúak. Felületük tükrösen csillog, már a látványuk is mély és testes ízélményt ígér.

Hagyatkozzon a tapintásra!

Az igazi csokoládé sima, sohasem ragacsos, vagy darabos. Selymes felülete érintésre szinte azonnal olvadni kezd , de éppen csak annyira, hogy így felszabaduló illatok az orrát is bevonják a játékba.

Hallgatózzon!

Amikor letör egy kis kockát, a legjobb csokoládék tompa, puha roppanást hallatnak, nem kemény pattanást. A töréskor hallott roppanás a megfelelő kristályosság és temperáltság jele; az illatok pedig megállíthatatlanul áradnak és áradnak...

Szagolja meg a csokoládét, mielőtt megízleli!

Az elsődleges aroma maga a kakaó aromája. Másodlagosan jelenik meg az egyes változatok sajátos jegyei. A legnemesebb kakaóbaboknak olyan intenzív az illatuk, hogy úgy tűnhet, már bele is harapott az ízletes csokoládékockába.

Most pedig harapjon bele!

A csokoládét a szájba véve, fogaival törje össze minél több apró darabra, növelve ezzel az ízlelhető felületet. Hagyja lassan szétolvadni a nyelvén, és közben figyelje meg, milyen érzeteket kelt. Különösen figyeljen a hátsó szájpadláson megjelenő ízekre (retronazális szaglás). Ilyenkor felszabadul az a közel 600 -féle aroma, amelyeket egy valódi, egzotikus kakaóbabból készült csokoládé rejt.

És aztán... vége is lett az egésznek. Látni lehetett a kijáratot, mellette egy ideiglenes csokibolttal. Volt ott egy lépcsősor is, ami egy kávézóba vezetett. Ha nem megyünk fel oda körbenézni, sosem láthatjuk a Cote D'Or csokoládékészítőjét, Denis Vernaillent! Pedig ott volt, és – miközben dolgozott, a tolmácsnő segítségével a kérdésekre is válaszolt.

Kiderült, hogy ő az egyik, aki csokikat kreál a Cote D'Or-nak, sőt,a citromos-gyömbéres csokijukat ő találta ki. Elmondta, hogy a csokit 50 fokra kell felmelegíteni – neki sütője van, ami ennyi fokra van beállítva, de vízfürdőben is meg lehet tenni ugyanezt – aztán egy lehetőleg 24 fokos szobában dolgozva egy hűvös márvány- vagy gránitlapon temperálni: a felmelegített csokit addig kevergetni, míg el nem éri a megfelelő hőmérsékletet, ez pedig 29 fok a fehércsokinál, 30 fok az étcsokinál és 31 fok a tejcsokinál. A kevergetés után jönnek a formák – a feliratokat a formákra úgy csinálják, hogy kakaóvajjal egy fóliára írnak, és ezt a speciális műanyagból készített forma aljára tesznek, onnan olvad rá a csoki tetejére. Mivel gyorsan szerettek volna pralinét készíteni (sokan várták ott, hogy végre ehessenek egy kicsit belőle), Denis Vernaillen olyat tett, amit még soha: a hűtőbe tette a csokit. Egyébként azt is megjegyezte, hogy a csokit ne tegyük a mélyhűtőbe, különben sosem lesz fényes a felülete. Amikor megkérdeztem, mihez kell igazi tehetség, az ízek kitalálásához, a temperáláskor végzett mozdulatok elsajátításához, a hőmérséklet megállapításához, vagy a formákhoz, a belga csokikészítő végig a hőmérsékletről beszélt. A hőmérsékletet egyébként úgy „mérte”, hogy a bal keze gyűrűsujjának második percére kent egy kis csokit – ha túl melegnek érezte, letörölte, de ha közel állt ahhoz, amit el akart érni, az alsó ajkára kente, és várt néhány másodpercet. Aztán lenyalta. Ha tovább keverte egy picit, akkor még nem volt jó, ha abbahagyta, éppen jó volt a hőmérséklet. Egyébként azt mondta, hogy a hőmérsékletet hőmérővel is lehet mérni, csak így egyszerűbb.

Az ott, helyben készített pralinékből venni is lehetett (drága volt, de megérte). Volt cseresznyés zöldteás, ribizlis mandulás, sós pisztáciás, fügés mandulás, karamellizált szezámmagos és grillezett ananásszal és passiógyümölccsel készült. Mikor ott voltunk, éppen az utolsó kettőből készített, és meg kell hagyni, mesések voltak!

A csokikészítést egyébként Belgiumban oktatják is: vannak a mesterek által tartott hétvégék, de van egy egész évet felölelő képzés is. Persze a Cote D'Or csokikészítője szerint a kulcs a gyakorlás.

A belga csokikészítő mellett volt csokikóstoló is: lehetett fügéset enni, meg pisztáciásat, meg narancsosat, meg citromos-gyömbéreset is. Utóbbi annyira szuper volt, hogy lementünk, hogy vegyünk belőle néhány táblával – de nem lehetett a kiállításon kapni, nem is hoztak ki egyáltalán. Aztán az is kiderült, hogy ha kimegyünk ebédelni és vissza akarunk menni, hogy megkóstoljuk a belga csokikészítő többi pralinéját, - óránként kb kétfajtát tudott elkészíteni, akkor újra sorba kéne állnunk, újra kifizetni a belépőt, végigmenni a gagyi kiállításon, megcsodálni S. Nemzetes Kriszta bemutatóját (ott biztosan másodszor is megálltunk volna), és újra felmenni. Rezgett a léc, de végül nem tettük meg.

Készítettem egy-két minivideót is arról, ahogy Denis Vernaillen a csokit keveri, megpróbálom majd közkinccsé tenni.

Egyébként a csoki megszépíti az embereket: mindkét csokikészítő zseniális volt és nagyon kedves, s mintha ez átragadt volna mindenre: a gagyi bevezető miatt sem tudok megorrolni.

 

A csokoládé lelke kiállítás

utazás időben, térben és érzékeken át

Budapest,

Millenáris park, Fogadó épület,

2009. szeptember 11-13.

 

27 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csox.blog.hu/api/trackback/id/tr31379065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.09.13. 17:18:12

Nagyon köszönöm a beszámolót, mert éppen ennek a posztnak tárgya okozott ma délben kisebb családi perpatvart, hogy lesz-e csokikiállítás, és hol, mikor... Én voltam az (családfőként) aki eldöntötte, amiről nincs egyértelmű információ, AZ NINCS. És ha van, az akkor is valami gagyi. Helyette bicikliztünk egy jót, ettünk finom sütiket a cukrászdában, most pedig megmutatom a családnak, miről maradtak le! :D

(A közGÁZ csajoknak ott helyben kellett volna spanyolul, szerintem.)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2009.09.13. 17:22:11

@efes: Ha már itt vagyok, akkor a citromos-gyömbéres csokihoz hozzátenném, hogy ISTENI. Kóstoltam már, máshol. De mondjuk az ügyben Gombóc Artúr vagyok, nehéz olyan csokit mutatni, ami nem ízlik, természetesen a 50%-os kakaótartalmon felüli kategóriákban.

plb2009 2009.09.13. 21:56:16

Mint minden finomság, így a jó csoki is a jó alapanyagoknál kezdődik. Az igazi, jó minőségű csokoládéhoz nem használnak emulgeálószereket. A Cote D'Or-ban van. Tehát ez is csak egy tömegtermék, jól meg marketingezve.

Vonatosi Márió · http://konzervatorium.blog.hu 2009.09.13. 22:08:44

ilyenkor teszed fel a beszámolót, amikor már vége? :(
Ma pont el tudtunk volna menni, csak most hallok róla először. Mindegy, Capa is jó volt.

Almaspite 2009.09.13. 22:12:35

Hát ööö... Félreértés ne essék, nem lehúzni akarom a kiállítást, de ezt a technológiai folyamatot, amit a Millennárison láttam, BÁRMELYIK csokoládégyárban meg lehet nézni, amikor néha-néha van lehetőség gyárlátogatásra. Én pld. a Stollwerckben is voltam már, meg a Kraft Jacobsnál is.

Biztos vagyok benne, hogy marketing szakon tanítják ezt a kiállításos módszert a piacon való megjelenés egyik változataként. A gyerekek imádják a csokit, a belépti díjjon is lehet kaszálni, meg a kijáratnál az árusítással is...

radó 2009.09.13. 22:56:57

Mi (2 gyerek és 1 felnőtt) , lelkesen indultunk csoki kiállításra és mivel néhány éve voltunk a WAM (vagy VAM) designban ilyenen, eszembe se jutott, hogy ekkora sor lesz. Fél négykor értünk oda, aztán a barátokkal akikkel mentünk volna beültünk kávézni/sütizni és azt láttuk, hogy akik mögé álltunk volna, ha beálltunk volna a sorba, 6kor még pont bejutottak. Viszont láttunk számos csalódott nagyszülőt+unokát, akik nem jutottak be. Miért nem lehet egy ilyet hosszabb ideig nyitvatartani?

ave 2009.09.13. 23:08:48

En mindig azt hittem, hogy szeretem a csokit, aztan kiderult, hogy a csokoladet nem is szeretem.

Bezzeg a Milkat, stb... azok tenyleg finomak.

Kopi3.14 2009.09.14. 00:59:56

Akkor megnyugodtam, a kölni csokoládémúzeum igényesebb, bővebb. :)

Domesticdragon · http://domesticdragon.blogspot.com/ 2009.09.14. 06:31:28

Kár,hogy így el"gagyizták".
Szerettem volna én is kimenni,de nem volt rá idő.
Bár az árát látva inkább egy termékbemutatónak tűnt,mint kiderült az is volt,de azt a pár érdekességet,amit leírtál,szívesen megnéztem volna.
Nagyon szeretem a csokoládét-megvesztegethető vagyok vele!-,ha tudok megnézek minden ezzel foglalkozó filmet.Talán az m2-n foglalkozott egy adás egy csoki kiállítással a múlt hónapban,ami azt hiszem éppen Belgiumban volt,hogy igen borsos áron osztják a belépőket és mindent meg lehet ezért kóstolni.
A GÁZOS-libákat spanyolul kellett volna helyre utasítani-úgy a legégőbb az ilyen majmoknak!
Köszi a beszámolót!

Varelse 2009.09.14. 06:57:37

A citromos-gyömbéres csoki... nyamm, az valami csoda finom! Régebben egész jól (értsd a 150 grammos táblát 600 Ft körül) árulták a T-betűs szupermarketben, de most már 900 Ft körül van sajnos az ára. Azért mindenkinek csak ajánlani tudom.

Panni CsP · http://csajokespasik.blog.hu 2009.09.14. 07:08:25

remek a beszámoló és a jók a fotók. De mégis másra költöm a belépő...sok ez az 1000

goldblum 2009.09.14. 08:13:15

Én szintén tegnap d.u. jártam ott, kétszer is. Vidáman kifizettük volna a belépőt, ha nem kellett volna több órát sorbaállni. Több kapu? Több pénztáros? Meghosszabbított nyitvatartás? Infó a bejárat körül? És egyáltalán, részletes info a honlapon? Ezek nem jutottak a szervezők eszébe?

Gregor Elmarsson 2009.09.14. 08:30:23

Életem eddigi legjobb csokis kirándulása a Cailler-gyárban volt. Korszerű, mégis a hagyományokra koncentráló kiállítás van az üzemben, a teljes termékpalettára kiterjedő, elég megengedő kóstolási lehetőséggel (magyarul nem sürgetnek túlzottan, hogy lépjél már le...). Az addig pedig csak hírből ismert csoki egész egyszerűen elbűvölt - nagyon finom volt, ajánlom mindenkinek! (Tényleg, tudja valaki, hogy itthon hol lehet kapni? Az óbudai Eurocenterben egy darabig árulta egy hölgy, de aztán felszívódott.)

mooncat · http://rajzoltam.blog.hu 2009.09.14. 08:30:50

mi is voltunk, rohadtul nem érte meg sem az időt, sem a pénzt. inkább csak reklám volt az egész.

a kakaóbab mondjuk isteni volt ahogy a kóstoló is, viszont ha levonjuk a nagy tömeget, akkor is elég keveset "adott" a kiállítás.
inkább vettem volna 3 táblát a csokijukból a belépő áráért (2 fő). :/

Brukk 2009.09.14. 08:46:55

Minden tiszteletem azoké, akik kivárták a km hosszú sort és bementek. A magam részéről úgy vagyok vele, hogy vasárnap délelőtt nem tudnának olyan témában kiállítást rendezni, amiért fél napot álljak sorba. Ott voltunk mi is, de játszottam a keresztlányommal, ittunk egy korsó sört, és jókedvűen hazamentünk.

ReggieHammond 2009.09.14. 08:49:28

Klassz a beszámoló, a jó csokoládét is imádom. Viszont az utcai plakátokból már sejthető volt hogy ez leginkább egy nem is annyira bújtatott reklám/marketingesemény/termékbemutató - némi ismeretterjesztéssel összekapcsolva - így nem is értem hogy ezért miért kértek külön pénzt. (vajon a cégnek ment, a Millenárisnak vagy egy szemfüles rendezvényszervezőnek ?? ) De ha más nem a belga "csokoládémesterért" biztosan megérte.

kvadrillio 2009.09.14. 08:55:45

A kiállításon nem voltam.Viszont a csokit nagyon szeretem akkor is, ha gömbölyű, ha négyszögletes, ha hosszúkás, ha kerek alakú, ha sima, ha rücskös,főleg, ha lila tehén villan be képzeletembe és legfőképpen, ha MILKA csokoládé. Ezen kívül nagyon szeretem mostanában a Carte D´Or fagylaltokat végigkóstolni, legjobban a Mozartkugelnt, de a fekete erdőt és a tiramisut is.:)

Ordog Espokol 2009.09.14. 09:02:44

Mi kiálltuk a sort még pénteken (kb fél óra), de egyáltalán nem érte meg. Hasonló fél óra alatt sokkal többet kapsz egy pesti csokiboltban, ahol hozzáértő eladó/csokikészítő dolgozik (mert van ám ilyen), és még belépőjegy sincs, sőt, az új kreációkból INGYEN kóstolót is kapsz.
Pont ez volt a program ez után a gagyi "kiállítás" után is.

ayeti azaki - távolkeleti segédmunkás 2009.09.14. 09:08:54

Szombaton 4 óra előtt kicsivel kb. 100 méteres sor volt kint. Nem vártuk meg, pedig kellemes programnak ígérkezett...

milike47 2009.09.14. 09:20:10

Mi is kivártuk , hogy bejussunk, délelőtt...tűző napon. Kár volt. Nem érte meg az árát. Szerintem is nagyon gagyi volt. Azokat sajnálom, akik kisgyerekkel állták végig a sort.

Donor 2009.09.14. 09:21:40

@goldblum: Nem a pénztárak voltak a szűk keresztmetszet, hanem bent haladt lassan a tömeg.
Amiket mutattak az jó volt, de mindenképpen sovány a marketing felhajtáshoz képest.
AZ ilyet régen a BNV-n csinálták ingyenes termékbemutató néven, kisebb alapterületen, nem kisebb tömeggel.

Végig lehetett kóstolni a nyers kakaóbabtól kezdve a pörkölt őrleményig mindent (lehet hogy nem, de mi megtettük
:))
Ez nagyon jó volt mert a végig tapasztalhattunk az ízek alakulását amit a falakra ki is írtak.

Tetszett az is hogy kb. 3-4 féle kakaóbabot is meg lehetett kóstolni aminek egyértelműen más-más karaktere volt. Nem gondoltam volna hogy ekkora különbség lehet a fajták között.
Mindig csodálkoztam hogy a boltban vett táblák között mekkora különbség van, most már tudom mitől. Volt olyan minek enyhén kávé íze volt, volt ami gyümölcsösen fanyar volt, és volt olyan ami erőteljesen keserű volt, de nekem ez is ízlett. Mögöttem egy ember meg mindenhol azt kérdezgette, hogy ez még nem édes? Persze mindenhol elmondták hogy, a csoki a cukortól édes.

Az is meglepő volt számomra, hogy már a nyers kakaóbabnak is egyértelműen ugyan olyan aromái vannak mint bármelyik jobb táblás csokinak. A pörkölés kicsit jobban kihangsúlyozza ezt, de a többi adalék és művelet (számomra) nem változtat már a végső íz élményen.

Azon jót nevettem, hogy a temperálási bemutatónál volt egy csajszi akinek annyira tetszett a folyékony csoki látványa hogy hangosan sikongatott, meg "ó istenem"-ezett. Már azon szurkoltunk a feleségemmel hogy mikor élvez el, de végül hamarabb vége lett a bemutatónak :))))

tárhejj · http://atarhely.hu 2009.09.14. 10:07:50

Kár, hogy lemaradtam róla. Az igazi csokit nagyon szeretem.

Szanaszét Szolizott Szilikonos Szőke 2009.09.14. 11:39:31

Ott voltunk, a sortól jól megrettentünk, és nem mentünk be. Mondjuk én nem szeretem sem a csokit, sem a csokoládét. (Dolgoztam csokigyárban diákként, és akkor nagyon megutáltam...:)) Érdekelt volna, de ennyit nem ért meg. A beszámolót viszont köszönöm, mert ennyit bőven megért, hogy idekattintottam :D

UrbanSiddha · https://www.neo-aeon.hu/ 2018.10.08. 12:07:37

Minőségi organikus vegan étcsokoládékat vásárolhattok a www.etcsokibolt.hu/ webáruházban! :)
süti beállítások módosítása