Chokito. Ronda és finom.

És kinek ne jutna erről eszébe a bőrdzsekis motoros, aki balettre jár? A legendás csoki legendás reklámfilmjeiből is már csak kettő darabot találtunk a neten: a keresztapásat és a henteseset. Hiába volt hát a lenyűgöző filozófia, amit a politikusoknak, a buszsofőröknek, az osztályfőnököknek, a személyzetiseknek, a piréz-elleneseknek és valójában valljuk be: mindenkinek minden áldott nap eszébe kellene juttatni?!

És hiába szerettem én a Chokitót olyan nagyon?

A testvérem rá is kérdezett a Nestlénél, hogy hova tűnt ez a csoki, a lakonikus választ idézem: „Köszönjük, hogy levelével megkeresett bennünket. A NESTLÉ CHOKITO termék forgalmazását a Nestlé piaci okokból megszűntette. Igazán sajnáljuk, hogy nem tudunk Önnek segíteni. Szeretnénk figyelmébe ajánlani a LION szeletet, mely részben hasonlít a CHOKITO szeletre. Mégegyszer köszönjük levelét. Amennyiben további információra van szüksége, kérem, forduljon hozzánk ismét bizalommal a megadott elérhetőségeken, mindig szívesen segítünk.
Üdvözlettel:
N.N.
Nestlé Fogyasztói Szolgálat
Tel.: 06-40-214-200
E-mail: info@hu.nestle.com”

Hát, ennyi. Nem ettünk eleget.

Pedig ez csak elsőre tűnik ám így. Mert lássuk a „részben hasonlító” Liont. Ha elsőre ítélünk (de mi ugye nem tesszük), valóban hasonlónak hihetnénk a két szeletet. Ha jobban szemügyre vesszük, látható, hogy a csokival borított „pikkelyei” a Lion csokinak jóval kisebbek, és simán letörhetők: nem rizsszemek ugyanis, hanem müzlidarabkák (pontosabban: vékonyka rizspelyhek, egész szemnyi puffasztott rizsszemek helyett). Ha pedig beleharapunk... mert széttörni nehezen lehet, mert ragad belül... szóval belül valamiféle ostyalapok vannak, amik között vékony karamell található (az állaga valóban ragacsos, ahogy Őröltbors írta), egy helyre kis oszlopba rendezve. Mindezt leöntik vastagon csokival, megszórják a müzlidarabkákkal és újra leöntik csokival.

Na, hol van ez ahhoz képest, amikor egy hatalmas, vastag karamellt vastagon beborít a csoki és a puffasztott rizsszemek?! Tudom, hogy hivatalosan „ronda”, de a Chokito olyan... szép (!) volt, amikor beleharaptam – a fehér puffasztott rizsszemek tökéletes félkört alkottak a karamell körül és a csoki klasszul összetartotta az egészet – mintha egy idegen kisbolygó szerkezetét vizsgálta volna az ember. És volt belőle kókuszos változat, és fehér is...

Ausztráliában egyébként állítólag létezik Chokito, még a csomagolása is hasonlít ahhoz a csokihoz, amit itthon ismerhetünk, de belülről más lehet, mert – legalábbis a chocablog szerzője szerint – tejporra emlékeztető íze van. Igaz, azt is említi, hogy ez a csoki náluk nem túl népszerű.

Szerintem a „magyar Chokito” isteni volt. Nekem hiányzik. De hogy ne ítéljek elsőre: lehet, hogy ennek az isteni csokinak az emléke miatt hiszem olyannak a Liont helyette, mintha egy négyéves amerikai kiskölyök müzlistálkájának aljáról összekanalazott maradékot csokizták volna össze. Valószínű, hogy jobbnak tartanám, ha nem tudnám mi helyett van...

Lion szelet

43 g

97 Ft a Tescoban