Ha egy könyv a csokoládéról szól, rossz nem lehet. Legalábbis ezt gondoltam eddig. A Magyarországon a Szerencsi csokoládégyár támogatásával kiadott A csokoládé című könyv nem más, mint egy terjedelmes receptgyűjtemény. Ez nem is lenne gond, ha a desszertek között sok újdonságra lelnénk, s nem pedig olyasmikre, mint a Mars-öntet, ami Mars szeletből és tejszínből áll, vagy a csokiöntetbe mártott gyümölcsök (elkészítési mód: mártsuk óvatosan a folyékony csokiba a különböző gyümölcsdarabkákat).
A könyv fotóanyaga olyan siralmas, mintha én magam követtem volna el, a szellős tördelés miatt keletkezett hiátust ráadásul tésztából készül halacskák és kiscicák körbevágott fotóival dobták fel.
Ami egy kis izgalmat ígérhet, az a bevezetés, amiben a csokoládé történetét foglalják össze, valamint bemutatják a csokoládé különböző fajtáit (ezek szerintük az édesítetlen, a keserű, a couverture, a tej-, a tortabevonó, a mártó-, az étcsokoládé, valamint kitérnek a cukrozott és cukrozatlan kakaóporra és a „nemigazi csoki” fehér csokoládéra is), s mindezt egy táblás csokikról készült fényképpel és egy színes rajzzal is (!) illusztrálják!
A legizgalmasabbnak az egész kötetben egy régi Szerencsi csokoládét hirdető plakátot találtam, igaz, ebből csak egy volt.
Azt mondják, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. De ha belegondolok, mit lehet várni egy olyan könyvtől, aminek szerzőjét ugyanúgy hívnak, mint egy, a csokoládéval is összefüggésbe hozható gyulladásos nyelőcső-betegséget?!
Valerie Barrett: A csokoládé
Esély Könyvkiadó Budapest 1996.