Örököltem egy elméletet a giccsről. Eszerint a giccs csak akkor giccs, ha nagy, ha piciben, még egy képeslap nagyságnál is kisebben nézzük, a negédes sztereotip-jelleg eltűnik, és valami egészen mást látunk.

Szóval a túrós-citromos Tibi csokit elnézve rögtön az arányokra voltam kíváncsi: a sok túró a sok cukorral vajon agyonnyomja-e a csokit vagy sem? Vagy a csoki dominál majd és nem lesz túrós íze az egésznek? A két-két milliméteres tejcsoki és a 5 milliméteres túróréteg viszont minden kétségemet eloszlatta.

A túró ebben a csokiban úgy viselkedik, mint valami nagyon extra krém, ami nem túl édes, könnyű, ugyanakkor nem a hozzáadott kemikáliák miatt jellegzetes ízű. Egyébként a túrót, mint olyat, hungarikumnak tartják – igaz, erre a neten csak a Szent Korona rádió egyik anyagában találtam egyetlenegy utalást. Ami biztos: a magyar túró eredetileg nem édes és nem sós, s más országokban a túró-szerű termékeket már legalább valami enyhe ízesítéssel hozzák forgalomba. A ricotta például édeskés. A túrónkban talán éppen ez a jó, hiszen úgy ízesítjük, ahogy csak szeretnénk. Valamelyik könyvben arról is olvastam, hogy az első palacsintákat természetesen túróval töltve ette Beatrix és Mátyás. Akkor (még éppen) nem önthették le az egészet csokival.

Visszatérve Tibire: a fentiek mellett éppen annyira citromos, mint amennyire kell – érezni, de nem nyomja el a túróízt.

Szóval egy pici remekmű minden kocka, kár, hogy olyan gyakran lehet látni és kapni, mint Tiziano műveit Pécsett.

Túrós-citrom ízű Tibi