A kindertojás szerintem fogalom. Főleg azokat tartom jónak, amikből nem egy darabban pottyan ki az ajándék (juhéé, gyűjtsd össze mindet!), hanem úgy kell összerakni. Neked mi volt a legzavarbaejtőbb kinder-figurád?

Lányként én legtöbbször olyasmi meglepetéseket fogtam ki, mint traktor, űrhajó, kismozdony – najó, utolsó előtti alkalommal egy paripán vágtató rózsaszín lovag (ő most a Rushdie-regényeket őrzi a polcon). Úgyhogy meg sem lepődtem, hogy az utóbbi kindertojásból egy a nehézségek elkerülése végett három darabból összerakható markológép bújt elő. Csak egész kicsit játszottam vele (lapzárta) és már tovább is ajándékoztam.

Csakhogy!

A hely, ahol vettem olasz beszállítókkal dolgozik, így a feliratok is olaszul voltak a tojáson, és minden kétséget kizáróan mikulás sapiba öltözött zöldes manók voltak a csomagoláson.

Szóval a Mikulás-tojás tényleg létezik!

Vagyis... még a kindertojásnak is lehet karácsonyi változata – egeknek legyen hála, hogy nem kis, festett karácsonyfákkal töltve.

Azt hiszem, ez az egyetlen mentségük.

És ami a kindertojás soxor méltatlanul feledésbe merülő részét, a csokoládét illeti: a héten megtaláltuk azt a táblás csokit, ami kottára ugyanolyan, mint a narancssárga kapszulát körülvevő csoki. Úgyhogy erről... később.